Iskolás lett a nagyfiam 🙂 De nem is erről akarok írni, hanem azokról a számomra furcsaságokról, amikkel az évnyitón szembesültem. Az első ami megütötte a fülemet, az az egyik kislány éneke volt, átlagos hang, átlagos figyelmetlenség a szöveggel szemben, a Költözik a gólyamadár kezdetű népdalt énekelte a leányka, ami kötözik a gólyamadár volt inkább az első sora, nekem pedig az első ferde gondolatom az volt, hogy szegény gólya, mér’ kötözték meg? 😀 😀
A furcsaságok sora itt még nem ért véget. Befejezték az ünnepséget, felmentünk az osztályba, a gyerekek szépen leültek a padba és csendben voltak. A felnőttekkel ellentétben, akik élénken beszélgettek, a tanerő azért túl tudta kiabálni/beszélni őket, de az egész olyan volt, mint egy vásári kikiáltás, amit én nem tudtam túlordítani 😛 ÁKOSKÁNAK ÉS PISTIKÉNEK NINCS KÖRNYEZETISMERET KÖNYVE! GÉZUKA NEM KAPOTT ÉNEKKÖNYVET! Szóval ilyesmi, ami normális társalgási szintet igényelt volna, az a szülőtársak miatt kivitelezhetetlen volt. Én ámultan néztem az egész cirkuszt bevallom, nem vagyok ehhez hozzászokva, az oviban nem volt divat az ilyesmi. MINDEN TANKÖNYVET VIGYÜNK BE ÉS AZ ÖSSZES CUCCOT! KI KÉR EBÉDET/TÍZÓRAIT/NAPKÖZIT? Szóval esküszöm, hogy nem értettem az egészet, ha ez a gyerekről szól, miért kell széthülyülni, ha fontos információt osztanak meg, azt miért nem lehet végighallgatni, kb. harminc felnőtt embernek. Az egész olyan Örkényesen groteszk volt, szinte vártam a papírgalacsinokat, meg a csúzlizást az”okos és komoly” felnőttektől, a gyerekektől pedig a szülők regulázását: anya, hogy viselkedsz? Ilyet nem szabad csinálni az iskolában apu! Mi van a kezedben, ne dobálj senkit!
Hát akkor hajrá! Kezdődjön a tanév holnap, essünk neki!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: