G 3 éves és nem beszél úgy, mint a többi ilyenkorú gyerek. Babaként gagyogott, próbálgatta a hangját, néha próbáltunk tőle egy-két szót elkapni, és örültünk neki. Két éves koráig vártam és hittem azt, hogy egyszer csak nekilódul, mint a nagyobb testvérei, és onnantól be nem áll a szája, de nem így történt. Kivártam a három éves kort, mert a szakirodalom és mindenki véleménye szerint majd megoldódik a probléma (éreztem belül, hogy nem fog), majd léptem.
Kértem egy vizsgálatot a tanulási képességeket vizsgáló bizottságnál, két hónappal későbbre meg is kaptam, végülis nem kellett túl sokat várnom. Az eredmény nem lett valami biztató, még épp határérték fölött volt, de nagyon alulról súrolta a kategóriát (20 szó a legalsó érték, és 23 sikerült teljesítenie) . Szeptembertől jár óvodába, itt kapja meg a szükséges fejlesztéseket, heti kettőt. Szerencsére vele van a nagyobb tesó, egy csoportban vannak, így ő tolmácsol, ha valamit az óvónénik nem értenek.
Leginkább a mássalhangzók okoznak problémát, vagyis azok szinte teljes hiánya. A logopédiai feladatok jelentős részét az teszi ki, hogy először megmutatom neki, hogyan képezzük az adott hangot, aztán a legnagyobb falat a hangzó belehelyezése és helyes használat, vagyis nem sz-híj hanem szíj, nem lhuf-hi , hanem lufi. Szóval küzdünk, gyakorlunk, és nem adjuk fel
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: