Ezt a khm, “jó” tanácsot a laboros nőtől kaptam ma reggel vérvétel után.Az előzmények: vérvételre vittem nagyfiút, és nagyvonalakban elmondtam, mire számítson. Megmondtam neki, hogy tűvel megszúrják a karját, és állja, ne rángassa, mert különben úgy jár mint a húga, hogy mindkét karját megszúrják, valamint, hogy a szúrás helye kb. egy napig fájni fog egy kicsit.
Szóval sírás és ordas hiszti nélkül túljutottunk rajta, mondjuk egy nyolcévestől hisztire már ritkán számítok 🙂 Aztán a gyerek egy kissé megszédült, lepihent az ágyra, kapott egy pohár vizet, én meg ezt a jó tanácsot 😛 Mivel a suli közel van, és útba ejtettünk egy boltot is, hogy egyen valamit óra előtt a gyerek (szerencsére időben végeztünk) így időben beért még az első óra előtt, és a suliudvaron már elszaladt tőlem a haverjaihoz, én pedig megnyugodtam, hogy ilyen könnyen vettük ezt az akadályt, és gyorsan persze 🙂
Nem tudom, mi baja volt ezzel a laborosnak, én szeretem elmondani a gyerekeimnek, ha valami vizsgálatra megyünk, hogy mire számítsanak, mi fog történni velük nagyjából, hogy ne érjék meglepetések őket, plusz nekem is könnyebb, mert nincs hiszti, hogy “de anya ezt nem mondtad!”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: