G imádja a verseket. Bár sok mássalhangzója hiányzik még (én a legjobban az s hangot hiányolom, de a logopédus jobban tudja, mit miért csinál, így időnként selypít, de már az is jobb, mint a h-zós huhogás, ami eddig volt), viszont jópár hangzó megvan, amitől jelentősen érthetőbbé vált a mondandója, és nagy örömömre magától becsatlakoztatta a k és t hangokat is, bár ezeket keveri időnként.
Na de eltértem a tárgytól 🙂 versmondó délelőtt volt az oviban, amin nem voltam ott, és az elmondások alapján szépen és jól érthetően mondta a verseket (kettőt is mondott) a bent lévőknek feltünt az erőteljes artikuláció, megkérdezték, hogy nagyot halló-e a gyerek :)Tulajdonképpen egy furcsa szokás nála, amit tőlem vett át, mert ha azt akartam, hogy szépen ejtsen ki egy szót, vagy megtanuljon egy verset, lassan beszélek hozzá, széles artikulációval, így hamarabb megjegyzi, és igyekszik tisztán kimondani a szavakat. Aztán ahogy haladunk előre az időben, majd csak eltűnik ez is, mint annyi minden.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: